Cím: Lezárt és nyitott arcok. Fiziognómiai gondolkodás a filozófiai antropológia hagyományában

Szerző(k): Nemes Z. Márió

Fordító(k):

Közreműködő(k):

Megjelenés: Café Bábel, 62.szám (Maszk), 65–71.o

Részlet:

A fiziognómia görög eredet? kifejezés, melynek összetevői a phüszisz (itt ?természet?, ?al kat?, ?jellem?) és a gnóma (?ismertetőjel?). Az antik hagyománytól, a pszeudo-arisztotelészi Physiognomicától kezdve a fiziognómia egyik központi tanítása, hogy a test és a lélek kölcsönös összefüggésben áll egymással, így a külső jegyekből: a testfelépítésből, az arcvonásokból következtetni lehet a belső karakterre. Ebben a vizsgálatban az arc központi jelentőséggel bír. Itt már el is érkezünk a jelen írás központi kérdéséhez, vagyis az antropológia és a fiziognómia összefüggéséhez, hiszen az arc azért is lesz kitüntetett figyelem tárgya a fiziognómiában, mert olyan jelentésekben gazdag médium, mely ? már Platón Timaiosza óta ? megkülönbözteti az embert az állattól, vagyis az ember filozófiai antropológiai indexévé válik.

Letöltés (PDF, 121.04 kB)

radyo dinle