Cím: Christo becsomagolt Reichstagja, avagy globalizált művészet nemzeti kontextusban

Szerző(k): Beatrice Hanssen

Fordító(k): Székely Júlia

Közreműködő(k):

Megjelenés: Café Bábel, 62.szám (Maszk), 95–104.o

Részlet:

Látva a gigantikus méretű, lepellel fedett Reichstagot 1995 nyarának abban a pár rövid hetében (június 17-től július 7-ig), nehéz volt kívülrekedni az ünneplés eufóriáján és vásári hangulatán, mely Berlin nagy részét ? legalábbis a nyugatit ? hatalmába kerítette. Tulajdonképpen mindez még arra is csábított, hogy felborítva a történelmi okokozatot, a német történelem viszontagságait a Reichstag-projekt sorsa felől közelítsük meg ? más szavakkal: hogy a politikát az esztétika fátyolán keresztül olvassuk. Míg Christo 1971-es, első terve Kelet?Nyugat dichotómiáját akarta hangsúlyozni (a Reichstag mint ami nem pusztán határos a Fallal, de mint ami részben a szovjet szektor része is), az egyesítés után a projekt Németország egységes, demokratikus nemzetállamként való sikeres újradefiniálásának esztétikai jelévé vált. A csomagolás a Reichstagot a 19. századi, illetve ? mondhatnánk ? 1995-ös parlamentarizmus ?lepléből? a parlamentarizmus posztmodern, futurista fantazmagóriájává változtatta, felkészítve a 21. századra. A csomagolás ?itt és mostjának? rövidsége magába sűrítette Németország múltját és jövőjét, mellyel a nemzeti megújulás ünneplésévé is vált. Mivel a német kormány és parlament az évszázad végén átköltözött Bonnból az új fővárosba, Berlinbe ? a közelmúlt emlékezetének legnagyobb kormányzati költözése ?, a projekt ráadásul megelőlegezte az épület történelmi emlékműből, múzeumból, ha úgy tetszik, relikviából való átvedlését egy valódi parlamentáris intézménnyé.

Letöltés (PDF, 276.3 kB)

radyo dinle