Cím: A fogyatékosság maskarádéja

Szerző(k): Tobin Siebers

Fordító(k): Keserű Júlia

Megjelenés: Café Bábel, 53.szám (Hiány), 9–20.o

Részlet:

Az alábbi elemzés tárgya a színlelés (passing) jelensége lesz, szándékom szerint azonban kisebb-nagyobb kitérőkkel tarkítva. Életemet tudniillik titkok és hazugságok övezik. 1999 decemberében történt, hogy a San Franciscó-i repülőtéren heves vitába bonyolódtam a Northwest Airlines személyzetének egyik tagjával, aki nem engedte, hogy a többi utas előtt szálljak be a gépre, mivel nem ültem tolószékben. Rokkantságom tényét csak akkor lett volna hajlandó tudomásul venni, ha egy a tolószékhez hasonló tárgyi bizonyítékkal egyértelműen igazolni tudom állapotom. Amióta minden kétséget kizáróan érzem magamon a gyermekbénulás hatását, megpróbálok mindig az első osztályon utazók mögött felszállni a repülőgépekre, hogy elkerüljem a zsúfolt folyosókon történő csetlést-botlást. Válaszom akkor a következő volt: ugyan elég hamar tolószékbe fogok kerülni, arról, hogy ennek mikor jön el az ideje, magam szeretnék dönteni. A légikísérő végül megengedte, hogy a többiek előtt beszálljak, sőt, később utánam is jött, hogy bocsánatot kérjen. Ez az epizód sok szempontból tökéletesen jelentéktelennek bizonyult, mára azonban kifejlesztettem azt a taktikát, hogy minden egyes alkalommal, amikor repülőgépen utazom, alaposan rájátszom sántításomra. Noha ez a kis túlzás nem mindig segít maradéktalanul eloszlatni a rokkantságommal kapcsolatos kételyeket ? a beszállást segítő személyzet tagjai alkalmanként ma is megkérdőjelezik fogyatékosságomat ?, stratégiámról nem mondok le, annak ellenére, hogy mindez némi szorongással és lelkiismeret-furdalással tölt el, korábbi esetekre rezonálva, amikor orvosok és nővérek színleléssel, túlérzékenységgel és szimulálással vádoltak.

Letöltés (PDF, 134.93 kB)

radyo dinle