Összefoglaló a Folyóirat Fesztiválról

Bajomi Anna összefoglalója:

 

 

A negyedik Folyóirat fesztivált hagyományteremtő jelleggel ?áthelyezték" a pesti Ráday utcából Pécsre, ezzel egy újabb színt keverve Pécs kulturális palettájához.

 

A szervezők ugyan nagy energiát fektettek a Fesztivál beharangozására, (öröm volt látni a sétáló utcában lengedező Folyóirat Fesztiválos molinókat), a szakmai közönségen kívül nem volt túl sok az érdeklődő. Így inkább a Szakma találkozójának tűnt a program, s ez egyáltalán nem von le az értékből, inkább csak felveti a kérdést, hogy vajon a folyóiratok kinek szólnak, mennyire szeretnének nagyközönséget maguknak, milyen mértékben vagy hogyan határozzák meg a (magas)kultúrát. A Fesztiválon alapvetően háromféle folyóirat volt jelen: irodalmi, társadalomtudományi és ?összművészeti". Megjelenésükben is igen változatosak voltak, a hagyományos, puritánabb borítójú, fekete-fehér lapoktól kezdve a színes, kreatív, néha akár provokatív borítókon át (pl. a főszervező Café Bábel, vagy  a Replika) az szinte már művészeti albumként ható, színes, vaskos szépségekig, mint például a szegedi Pluralica észt kultúrával foglalkozó száma.

A Fesztivál két helyszínen zajlott. Pécs főterén, a most épp felújítás alatt álló Széchenyi téren található Művészetek és Irodalom Háza volt alapvetően a fesztivál otthona, és különböző termeivel tökéletes helyet biztosított a beszélgetésekhez. Az Apolló mozi elegánsan modern Trafik kávéházában is zajlottak programok.

Szombaton az egyik legnevesebb magyar társadalomtudományi folyóirat, a Replika bemutatkozásán megtudhattuk, hogy a szerkesztők komolyan veszik lapjuk nevét, így a folyóirat nagy teret enged egy-egy téma megvitatásának. Továbbá rendszerezett, tematikus formában igyekeznek bemutatni a külföldi, friss tudományos eredményeket. A beszélgetés résztvevői hamar  áteveztek a ?hagyományos" lapbemutatóról komoly szakmai beszélgetésbe, amelyben aktívan bekapcsolódott a szociológus és szerkesztő közönség. A nagy szakmai presztízzsel rendelkező lap szerkesztői, Berger Viktor, Kis Zsuzsanna és Vincze Orsolya  illetve a közönség soraiból Wessely Anna (Buksz), Kemény Vagyim (Café Bábel) és Vörös Miklós (ex-Replika szerkesztő) alaposan körüljárták a Replika egyik blokkjának témáját, mégpedig azt, hogy vajon az életstílus vagy osztálytudat határozz-e meg inkább az emberek életét. A beszélgetés során sokat megtudhattunk ennek a témának a módszertani, elméleti és tudománytörténeti vonatkozásairól.

Az elméleti társadalomtudományos diskurzust a Café Bábel beszélgetésén egy pragmatikusabb szemléletmód követte. A folyóirat az ?Utca" fogalmát körüljáró 59. számában publikáló Kertész Anna és Misetics Bálint beszélgettek. Kertész Anna a Csillagszálló című kulturális utcalap főszerkesztője. Az Oltalom Alapítvány által kiadott lap célja, hogy segítse a hajléktalanok elfogadását, hozzájáruljon az otthontalanok és a többségi társadalom kapcsolatteremtéséhez, azáltal, hogy a hajléktalan terjesztők valódi értéket adnak a vásárlóknak. S ezzel talán csökken a hajléktalanokhoz kötődő számos előítélet ereje, illetve a kirekesztettségük, elszigetelődésük is talán oldódik.

Misetics Bálint (aki egyébként a Város Mindenkié csoport aktivistája és a Társadalomelméleti Kollégium tagja) a hajléktalanok kirekesztettségét járta körbe cikkében. Végigolvasva a cikket  egy teljes és nagyon szomorú képet kapunk arról, hogy a koldusrendeletek, padokra helyezett karfák, rendőrségi zaklatások hogyan teszik még elviselhetetlenebbé a hajléktalan létet, illetve arról, hogy a hatalom mindezen tetteket úgy kommunikálja, mint a ?hajléktalan probléma megoldását".  A beszélgetés során  a szerző  különböző szociálpszichológiai elméletek idézett, melyek magyarázatot adnak arra, hogy hogyan is fordulhat elő ilyen gyakorisággal hajléktalanság a társadalomban, ráadásul végtelen jogfosztottsággal, kirekesztettséggel kísérve. Erre többek közt a Mills által bevezetett ?szociológiai képzelőerő" hiánya lehet a válasz. Képet kaphattunk továbbá a budapesti hajléktalanok ?népszámlálásáról". Misetics Bálint egyébként aktivista társaival többek közt azért küzd, hogy Magyarországon is elismerjék a lakhatáshoz való jogot, legyen kiterjedt szociális bérlakás hálózat, illetve hogy a hatalom ne járuljon hozzá a hajléktalanság újratermelődéséhez például kilakoltatásokkal, családok szétziláláshoz avval, hogy csupán a szegénység miatt kiemeli a gyermeket (ráadásul ez jogsértő). Igazán lelkesítő volt hallani a friss, haladó szellemű, tevékenységre buzdító aktivistákat, akik szavain hallatszik az is, hogy alapos elméleti tudással is rendelkeznek.

A Thalassa folyóirat bemutatkozásának sajnos csak az utolsó részét tudtuk meghallgatni. Megtudtuk, hogy a folyóirat szerkesztőségéhez pezsgő műhelymunka kötődik, mely többek közt tudományos munkára, publikációra ad lehetőséget a Pécsi Tudományegyetem hallgatói számára, illetve erősíti a folyóirat interdiszciplináris mivoltát, hogy ezáltal a pszichoanalízis és a humán-, illetve társadalomtudományok kapcsolódási pontjait is bemutassa.

Az egyik legrégibb, folyamatosan működő, igen jó hírű folyóirat, a Beszélő történetéről és jelenéről tudhattunk meg Révész Sándor és Ádám Zoltán szerkesztők, valamint Kőszeg Ferenc volt főszerkesztő történetei alapján. Kőszeg történetei alapján ízelítőt kaptunk arról, hogy működött a folyóirat, milyen szépségek, és nehézségek voltak a szamizdatos időkben. Hallhattunk idézeteket Révész Sándor jóvoltából híres cikkekből, illetve (talán túlzottan is) pontos képet kaphattunk a Beszélő és az SZDSZ viszonyáról. Ádám Zoltán pedig beszámolt arról, hogy mi is a mai Beszélő ars poéticája, és hogy időnként nehéz ma hűen képviselni a liberalizmust, illetve fenntartani egy folyóiratot.

Remélem jövőre szélesebb közönség kap kedvet az igen színes folyóirat kínálattal megismerkedni, beszélgetni, meghallgatni másokat, és  a szünetekbe beolvasni az izgalmasabbnál- izgalmasabb lapokba, hogy aztán kedvencét hazavigye, netalántán előfizessen rá.

A litera.hu vezető hírként számolt be a fesztiválról.

Összefoglaló olvasható a Bárka oldalán is.

 

radyo dinle