Recenzió Köllő János cikkéről a HVG-ben

Ó, bárcsak kizsákmányolnának! Iskolázatlanok és a munkapiac

[...]

Köllő János a Café Bábel legfrissebb számában - amely teljes egészében a munkával foglalkozik - arról ír, hogy egyáltalán nem igaz az, amiben a hazai középosztály pártállástól függetlenül egyetért, vagyis hogy természetesnek kell elfogadni, hogy minden tíz iskolázatlan magyar felnőtt közül csak négy vagy még annyi sem dolgozik. (A XXI. századelején a dolgozók aránya 37-39 százalék volt.) A közgazdász-szociológus szerint addig is, amíg nem sikerül felszámolni az iskolázatlanságot,tenni kell valamit, mert ez a magyar munkapiac legnagyobb ?botránya",amiből a nyilvánosság és a közélet szinte semmit sem vesz észre. A társadalom alsó és felső részét elválasztó szakadék a rendszerváltás éveiben keletkezett és mélyült a mai szintre. A tanulatlan, illetve a diplomás férfiak foglalkoztatási esélyeinek különbsége néhány év alatt10-ről 47 százalékra növekedett. (Az érettségizettekhez képest az előbbiek -25, az utóbbiak +22 százalékkal indulnak. A nőknél is hasonló a helyzet.)

?Két ország van, és a két országot alapvetően aziskolázottság szintje különbözteti meg egymástól" - szól Köllő diagnózisa. Úgy véli, lehetetlen dolog igazolni vagy cáfolni, hogy itt csupán statisztikai problémáról van szó, hiszen - mondják sokan - az iskolázatlanok feketén úgyis dolgoznak. Köllő mindenestre úgy számol, hogy az iskolázatlanok a szürke- meg a feketegazdaságban is jelentőshátrányban vannak az iskolázottabbakkal szemben. Márpedig - jó, ha nem felejtjük el - a munkanélküliség a (jövedelmi) szegénység (egyik) legfontosabb forrása. Vizsgálatok igazolták, hogy a szegények még azegyik családtag tartós betegségénél is inkább tartanak a munkanélküliségtől: a feketejövedelem, ha van is, nem elég ahhoz, hogy ellensúlyozza az állástalanság hátrányait. A szerző szerint köznapi érzékeléseink megcsalnak bennünket, aminek bizonyítására idézi azt a vizsgálatot, amely szerint a Moszkva téri ?emberpiacon" is mindössze a munkára várók egytizede jutott 3-5 napos álláshoz, kilenctizedük pedig nem.

A posztszocialista gazdaságok iskolázatlan munkanélkülieinek esélyeiről éppen könyvet író Köllő vitatkozik azzal a nézettel is,amely szerint 'a modern piacgazdaság nem igényli az iskolázatlan munkaerőt'. ?Ez egyszerű téveszme" - írja, és legott igazolja is sarkos állítását. Az igaz ugyan, hogy a képzetlenek foglalkoztatási szintje mindenütt alacsonyabb, de közel sem annyira, mint a posztszocialista országokban (Lengyel- és Csehországban, Szlovákiában és nálunk). A hozzánk hasonló foglalkoztatási rátával rendelkező OECD-országokban 20százalékponttal több a dolgozó tanulatlanok aránya, mint hazánkban; míg a legfejlettebb piacgazdaságokban a csak elemit végzettek 70-80százaléka dolgozik. Ezekben az országokban még az analfabétizmus sem tekinthető munkából kizáró oknak.

Köllő szerint hiba összemosni az iskolázatlanok és a cigányok problémáit. Lengyelország és Szlovénia példája is azt mutatja, hogy olyan térségbeli országokban is, ahol nem él nagyszámú roma, ugyanez történt. Az iskolázatlanoknak - ha cigányok,ha nem - rettentő nehéz munkához jutni a Közép-Kelet-Európában. Az viszont igaz, hogy a romáknak még ezen a csoporton belül is rosszabb esélyeik vannak.

A közgazdász számot vet azzal, hogy az aluliskolázottak miért szorulhattak ki ennyire gyorsan és ennyire tömegesen a munkapiacról. A piacgazdasági átalakulás módja vagy az iskolarendszer hiányosságai (funkcionális analfabétizmus, tanoncrendszer, tanulási képességek hiánya) mellett a legfontosabb ok, hogy a tanulatlanok kiszorulása ?nem lett volna ennyire végletes, ha az átalakulás nem érint egy náluk sokkal nagyobb és nem sokkal képzettebb munkásréteget is". Ma az egykor szakmunkás-bizonyítványt szerzők a portások, az őrök, a takarítók, a szemetesek, a segédmunkások és a kézilányok. Márpedig ezeket a munkahelyeket Nyugaton leginkább képzetlenek töltik be.

[...]

>>Teljes cikk

radyo dinle