Recenzió a Bábelről a Magyar Hírlapban

Café Bábel: központban a közép
Folyóirat

Az első pillanatban nem világos, hogy mi köze van a közép-európai létformának egy helsinki plázához, valamint a hálózatkutatáshoz - holott van, a kulcsszó pedig a Közép.

Ezzel az alcímmel jelent meg a Café Bábel ötvenötödik, letehetetlen tematikus száma, amelynek szerzői a legkülönfélébb területek képviselőiként próbálják meg megragadni a centrum-periféria jelenséget.

A lapot Balázs Attilának a vajdasági irodalomról szóló írása nyitja, aki a marginális helyzetből adódó sajátosságokat, a vajdasági irodalom couleur locale-ját, illetve az Új Symposion létrejöttének időszakát eleveníti fel. "Fontos ebben az is, Pest vidékének nézzük-e Újvidéket, de nevezett időben Novi Sad már nem az, ahogy tulajdonképpen soha nem is volt Pest vidéke" - állapítja meg, amihez annyi fűzhető hozzá: ugyanígy Erdély és Felvidék, így az erdélyi és felvidéki magyar irodalom sem "Pest vidéki" - a többközpontúságból pedig logikusan következik, amit Balázs így fogalmaz meg: egy irodalom, amely ugyanazon nyelvű irodalom más részeinek figyelembevétele nélkül teremti meg saját kánonát, megteremti a mindössze önmagára vonatkozó kánont. Ha a kánoncsinálókban volna mersz, erről már rég hangosan (pár)beszélnének.

A következő Andrzej Stasiuk-részlet természetesen Közép-Európáról szól - aki kedveli az Útban Babadagba című regényt, aligha csalódik: a lengyel kolléga lassan pontosan definiálja egy definiálhatatlan térség mibenlétét, ahol a "lengyelek a németek és az oroszok árnyékában, a szlovákok a csehek és a magyarok árnyékában, a magyarok az osztrákok és a törökök árnyékában, a románok meg a magyarok és a törökök árnyékában, az ukránok a lengyelek és az oroszok árnyékában élnek, és így tovább, egészen a balkáni paranoiáig és Szerbiáig, amely néha úgy gondolja, hogy körös-körül az összes nép áruló, aki letagadja, hogy szerb".

Az egyik legérdekesebb tanulmány Békés Veráé, aki a modern hálózatokat vizsgálja. A gazdaság, a sejt és az internet hálózatrendszere olyan mértékben hasonló, hogy egyik működése által megérthető a másik. Békés idézi Karinthy azon írását, amelyben egy társaság tagjai azon vannak, hogy bebizonyítsák: az ismeretségi hálónak köszönhetően legfeljebb öt egyénen keresztül a Földön bárkihez el lehet jutni - a jelenséget azóta matematikailag igazolta Barabási-Albert László, az egyik egyesült államokbeli egyetem professzora. Szintén az ő nevéhez fűződik az az internetes kísérlet, amelyben azt vizsgálta, a világháló egy tetszőleges pontjáról egy másik tetszőleges pontig hány lépésben lehet eljutni. Az eredmény: mindössze tizenkilenc kattintásra van szükség.

A lapban Turo Kimmo Lehtonen és Pasi Maenpaa szociológiai kutatásuk eredményét ismertetik, amelyet egy Helsinki központjában lévő plázában végeztek. A tanulmányból egyértelműen kiderül, hogy a konzumizált társadalomban a pláza elsősorban nem mint bevásárlóhely funkcionál, hanem mint közösségi tér, kifordult "fórum" - paradox, hogy legfőbb vonzereje az, hogy biztosítja az anonimitást, és jelen vannak benne a megvásárolható javak. Amartya Kumar Sen azon közgazdaságtani tétel tarthatatlanságát feszegeti, amely szerint a gazdaság minden szereplőjét kizárólag az önérdek vezérli.

Nagyon jól sikerült lapszám a Közép - sőt, annál is több: komplex magyarázat arra, amiben élünk.

OZ

Forrás: http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=144521

radyo dinle